Az új lehetőségeim kapujában

Amikor az ember számára egy teljesen új lehetőség nyílik meg, akkor egyszerre lepi el az izgatottság és a félelem, a stressz, aggódás érzése, hiszen hihetetlen nagy felelősség manapság a munkahelyváltás. Nem tudja az ember hogyan alakul a kezdet, nem tudja, hogyan fog tudni beilleszkedni, és persze nagyjából mindig nagyobb fizetéssel sikerül bekerülni egy új helyre, de a próbaidő nehézségei szinte mindenkit nyomnak. Én sem voltam ez alól kivétel. Nem is nagyon tudtam sokáig eldönteni, hogy belevágjak-e az új kalandokba. Azt gondoltam, hogy túl nagy falat lesz a teljesen új környezet és hogy nem igazán fogom tudni gyorsan megtanulni a feladatok és témakörök újdonságait, féltem tőle, hogy sokat fogok majd hibázni. Persze a környezetem folyamatosan biztatott, és nyugtatott, hogy ügyes vagyok és nem lesz semmi gond, bátran váltsak, azonban nekem nagy nehézséget okozott a döntés.

Végül úgy határoztam, hogy belevágok és félre tolom a félelmeimet. Azt hallottam a cégről az ismerősök tolmácsolásában, hogy iszonyatosan sokat foglalkoznak az új belépőkkel és folyamatos lehetőséget kap általuk az ember a fejlődésre. Nekem pedig igazság szerint ez volt az, ami a régi munkahelyemről nagyon hiányzott. Szerettem volna egy szépen ívelő karriert befutni, de sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy nem tudom megoldani ezt a régi munkahelyen.

Hála a jó égnek a váltás során már az első két hétben tapasztaltam, hogy amit mondtak tény és valóság, és hihetetlen könnyen be tudtam illeszkedni az új helyre. Nem gondoltam volna, hogy létezik ennyire összeszokott és emellett ennyire nyitott csapat, akik ilyen lelkesen és segítőkészen tudnak fogadni engem. És hát persze a folyamatos fejlődést az ország legjobb csapata, a Kogwheel biztosítja számomra, akik újdonságként mutatták meg nekem azt is, hogy a csapatépítő tréning nem pusztán kellemetlen és kötelező feladatként tud jelen lenni az ember életében, hanem bizony jól is lehet érezni magát az embernek a foglalkozások és játékok közben. Hálás vagyok mindenért, de legfőképp azért, hogy volt a környeztemben olyan ember, aki kellőképp ismer, és megfelelő eszközökkel rá tudott beszélni hogy legyek bátor és váltsak.